komlóról
A komlót már az ókorban is ismerték, először Plinius említi írásaiban. Plinius, mint népszerű kerti növényt és zöldséget mutatja be: ’zsenge hajtásait tavasszal a piacokon árulták, s úgy ették, mint a spárgát’.
komló
Komló termelő területek a világon
A világ komlótermelésének többsége mind az északi, mind a déli 35. és 55. szélességi vonal között összpontosul. 822-ben a komlót Észak-Franciaországban használták először a sörfőzésre. Az Amiens France közelében található Somme-völgyben Abalhard apát, a Corbie bencés kolostor írta le először, hogy a szerzetesek vad komlót használtak a sörükben.
Az 1100-as évek végén Észak-Németországban megkezdődött a kereskedelmi komlótermesztés, amely a helyi sörfőzdéknek korai Hallertau és Spalter fajtákat adott. A komló antiszeptikus tulajdonságai hosszabb ideig konzerválták a sört, ami gyors és széles körű felhasználáshoz vezetett a sörkészítés során.
A legjobban -15 és 30 Celsius fok közötti hőmérséklet-tartományban nőnek. A növények a csapadékszintek széles skáláját is tolerálják, könnyen elviselik a szárasságot és a nedves környezetet is éves 250-800 mm csapadék színt között képes teremni. A komlónövények 120 napos, megszakítás nélküli fagymentes napokat igényelnek, hogy elérjék az érettséget, több mint 15 órán át tartó napfénnyel. A dús talaj elengedhetetlen.
Washington állam az USA-ban termesztett összes komló több mint 69% -át termeli, ennek többségét a Yakima-völgy adja. Az oregoni Willamette-völgy és az Idaho délnyugati részén található Treasure Valley a másik két fő komlótermesztő régió. Az Egyesült Államokban termesztett komlónak 99% -át a Csendes-óceán északnyugati részén termesztik.
A bajorországi Hallertau komlóvidék csak meglehetősen kis része a földterületnek Németországban, de ez a világ legnagyobb és talán leghíresebb komlótermesztő körzete. Münchentől körülbelül 70 kilométerre északra található ez a régió az első valaha ismert komlófajtáknak.
A Cseh Köztársaság Saaz régiója az ország összes komlójának több mint 77% -át termeli a 2017-es adatok szerint. A másik két komlótermelő terület Auscha és Tirschitz, mindkettő az ország északnyugati részén található.
A komlótermesztési kísérletek Szlovéniában 1844-ig nyúlnak vissza. Saaz és bajor komlót hoztak a régióba, de nem nőttek jól. Saját fajtákat fejlesztettek és sikeresen termesztik. Ma Szlovénia komlótermelésének 95–99% -át exportálja évente.
A 9. század óta Nyugat-Lengyelországban, Sziléziában termesztenek komlót. Ma Szilézia csak egy kisebb komlótermesztő terület, ahol a lengyel termelés nagy része Lengyelország délkeleti részén, Lublin város közelében terül el.
1998-ban 13 kereskedelemben termesztett brit komlófajta volt, manapság 34. A kenti Wye College-t széles körben úgy tekintették, hogy gyakorlatilag egyet jelent az angol komlókutatással, tenyésztéssel és fejlesztéssel. Miután a főiskola megszüntette működését, minden komlókutatás átkerült más helyekre, például a canterburyi Wye Hops Ltd.
Az Órbigo-völgyben fekvő spanyol Villanueva del Carrizo városban nő a spanyol komló 99 százaléka. A helyi komlószövetkezetben dolgozó helyi termelők körülbelül 10 tonna komlót termesztenek, szednek és adnak el, ami a világpiac 1% -át teszi ki.
Ausztráliában (HPA) 35 millió dolláros fejlesztést hajt végre az Ausztrál állam azzal a céllal, hogy teljes komlótermelésüket 2024-re 2400 tonnára növeljék. A Galaxy és a Topaz fajták iránti kereslet olyan nagy, hogy egyszerűen nem tudják tartani a határidőket.
Annak ellenére, hogy a komló nem őshonos növény Új-Zélandon, ez az ország az elmúlt években hatalmas sikereket ért el a termesztés területén. Ez a növekedés az új-zélandi komlótenyésztő, -termelő és -marketingipar kiépítésére irányuló 8,5 millió dolláros beruházás eredménye, 2018-ban. Ezzel a beruházással Új-Zéland azt jósolta, hogy országos szintű komlóbevételek megháromszorozódnak 2027-re.
Komló termesztésre alkalmas területek Magyarországon
Kedvezően hat a termesztésre a tavasztól egyenletesen emelkedő, nem túl magas nyári hőmérséklet. A komló a nagy hőingadozást nem bírja, a májusi fagyok kárt tesznek a levelekben és fiatal hajtásokban. A nálunk lévő nyitott, széljárta helyeken ez a fagykár csak rövid időre veti vissza fejlődésében a növényt. A könnyen felmelegedő talajokon ez a veszély is kisebb. Az alacsony hőmérséklet mellett (5 C° alatt) a növény csak vegetál és nem fejlődik rendesen. A teljes tenyészidő alatt 2000 — 2500 C° meleg mennyiséget kíván. A komló a levélnövekedés és a tobozképződés időszakában különösen napfényigényes. Az évi vegetációs ideje alatt 1600 napfényes óra szükséges. A nagyobb megvilágítási felület biztosítását a tőtávolság növelésével és az indáknak nagyobb szögben való elvezetésével érik el.
A komló közepes csapadékú, de páradús levegőjű tájak növénye. Túl sok csapadék mellett buja tövek fejlődnek, emelkedik az átlagtermés, de a komló minősége lényegesen csökken. A köd, gyakori nedves levegő a gombabetegségek terjedését segíti elő. A nagy szárazság lassú növekedést és alacsony termést eredményez. Egy komlótő súlya kb. 4,5—5 kg, és 1 kg zöld anyag előállításához kb. 500 liter víz szükséges. A komló 500 — 550 mm csapadékú területeken díszlik, de a termés eredményét a csapadékeloszlás nagy mértékben befolyásolja.
Májusban—júniusban, havonta 60—80 mm esőt kíván. Elősegíti a fejlődést az a tény, ha június első felében hull le a havi csapadék zöme. Július közepén a kétheti virágzási időben 30 m m csapadékot kíván. A virágzás után és augusztusban a nagyobb esőzés már csak a kártevők elszaporodását segíti elő.
A komlótermesztés eredményességét károsan befolyásolja az erős szél. Ettől a levelek megsérülnek, éréskor pedig a tobozok egymással összeütődve barna, szélverte foltokat kapnak, és így kereskedelmi értékük csökken. Legkárosabb a szélhatás teljes kifejlettség idejében, mert ekkor a súlyos növény a dróthálózatról leszakadva jelentékeny minőségi kárt szenved.
A komló a mélyrétegű közép kötött, magas mésztartalmú, nagy vízemelő képességű, könnyű művelésű talajokon díszlik a legjobban. A termesztésének megfelelő országokban azonban nem azonos típusú talajokon művelik. A síkvidéken olyan közép kötött, mélyrétegű mezőségi talajok
felelnek meg a komló számára a legjobban, ahol az altalaj laza, a gyökerek könnyen lehatolhatnak 5—6 m mélységre is, a feltalaj pedig humuszban gazdag, homokos agyag vagy lösz. Az utóbbi talaj féleség van a Békés-csanádi löszhát déli részén. A kitűnő kötöttségű, magas kapilláris vízemelésű (5 óra alatt 320—340 cm) talajok a nyári szárazságban is elegendő vizet nyújtanak a komló fejlődéséhez.
Az 50-es években átfogó talajtani és éghajlati vizsgálatokat végeztek Magyarországon és 8 komlótermesztésre alkalmas területi egységet jelöltek ki. A hazai talaj és éghajlati viszonyok egybevetésével végzett kutatások alapján a komlótermesztésre számba vehető tájak az alábbi területekre összpontosúl:
1. A Békés-csanádi löszhát Makó, Orosháza, Battonya és a Maros által bezárt területe.
2. Bács-Kiskun megye déli része, a Duna mente és Baranya megye mohácsi járása.
3. Fejér megye Velencei tótól délre fekvő területe, a Sárvíz mindkét oldala és Tolna megye ehhez csatlakozó tamási járása.
4. Vas megye Rába menti része.
5. Komárom és Győr megyéknek a Bakonyér mentén elterülő vidéke.
6. A Tárna-Galga, Zagyva-Tápió által határolt terület és közvetlen környéke.
7. A Bodrogköz.
8. A Szamos-Kraszna köze
Ezeken a területeken kísérleti jelleggel vagy kisüzemi „TSZ” szinten folyt komlótermelés. Sok település ma is őrzi nevében a mezőgazdasági jellegét. Így Orosháza, Battonya térségében Tótkomlós, vagy a Pécs közeli Komló. Itt mindenhol megtalálható a múlt egy szelete.
gyógynövény, étel, dísznövény
A komló egy méltatlanul mellőzött, hazánkban vadon is előforduló növény. Készíthetünk belőle házi sört, süthetünk vele ízletes kenyeret, használhatjuk salátáknak. Ismerjük meg ezt a sokoldalú növényt és termesztésének trükkjeit. Hazánk egész területén, ártéri erdőkben, mélyrétegű, jó vízgazdálkodású talajokon vadon termő, lágy szárú, évelő kétlaki növény. A sörgyártás fellendülése óta hazánkban is kiterjedten termesztik. A komlónak hasznosítási, művelési alapon három fő részét különböztetik meg: földbeli gyökér vagy tőkerészt, föld feletti szárrészt és a virágot. Idősebb komló földbeli része 45-50 cm hosszúságot, 10-15 cm vastagságot is elér, amit tőkének neveznek. A tőke fásodott, barnás színű, belül fehér vagy sárgásfehér. A tőke alsó részéből mélyreható fő, vagy tartógyökerek fejlődnek, amelynek a hosszúsága 4-5 métert is eléri. Ezekre a gyökerekre hárul a komló rögzítése és táplálása. A tőke oldalából törnek elő járulékos gyökerek, amelyek csak a felszínt hálózzák be. Ezek eltávolítása fontos, mert ellenkező esetben fokozatosan átveszik a főgyökerek szerepét, azokat elsorvasztják és végül a komló elpusztul.
A tőke alsó részéből főgyökerek fejlődnek, a felső vagy a koronarészben található áttelelő rügyekből előtörnek a talajfelszín fölé kúszó 4-7 m hosszúságú hajtásai. Szára 4-7 méter hosszú, nem fásodott, 4-6 mm vastag, kétágú és hatszögletű, horgos szőrökkel kapaszkodik. Fajtától függően a szár színe lehet zöld, fehéres-zöld és pirosas színű. A hajtásokon lévő csomókból hajtanak ki levelei és oldalhajtásai. A komló levelei 3-5 karéjúak, fogazata csupán a szár felső részén, a hajtáscsúcson fordulnak elő kisebb egykaréjú levelek is. Szőrözöttek, színén sötétebb, hátoldalán világosabb színűek, átellenesek.
Virágai a levelek hónaljából fejlődnek, rövid kocsányon ülnek. Porzós virágzata laza bogernyő, számtalan, jelentéktelen kis virágból áll, rendkívül sok virágport tartalmaz. Termős virágzata sűrű virágú álfüzér, amelyet toboznak neveznek. A virágzat tobozszerű alakját az adja, hogy minden virág egy murva levél hónaljában ül, és a murvák
tobozszerűen egymásra borulnak. Termése apró, kerek, tojásdad, kétélű makkocska, amelyet a ráboruló murvák belsejével együtt dús, sárga mirigyek borítanak. Kétlaki növény, de néha előfordul a váltivarú egylakiság is.
A hím komlót csak virágzás idején lehet megkülönböztetni a termőtől. Termesztés esetén a hím vagy porzós komlót 2-3 km-es körzetben irtani kell a termékenyülés megakadályozása miatt, mivel a megtermékenyült virág kisebb hatóanyag-tartalmú, értéktelen drogot ad. A virágzás június végén, július elején kezdődik, és 20-30 napig tart. A virágzási idő fajtáktól függ. A korai fajták virágzása 10 nap alatt is kifejlődik, míg a késői fajtáknál 30 nap is szükséges.
Nem teljesen éretten, hanem valamivel érés előtt kell szedni. A komló akkor érett szedésre, ha a tobozok szívósak, rugalmas, zöldessárgák, kellemes illatúak. A szedést mindig a tábla legkorábban metszett részén kell kezdeni. A szedő a komló szárát egy rúd segítségével leakasztja, a leakasztott tőről kézzel lecsipkedik a tobozokat, amelyeknek a kocsánya 2 cm-nél nem lehet hosszabb. A komlót szedéskor azonnal három osztály szerint válogatják. Első osztályba teljesen hibátlan és zöldes színű, nem barnult tobozok kerülnek. A szedést papírzsákba vagy kosarakba végzik.
A szedés után fontos munka a szárítás. A leszedett komlót azonnal szárítani kell, hogy be ne melegedjen, különben gyorsan barnul és szétesik. A szárítást forgatás nélkül kell végezni, hogy a tobozok ne essenek szét, és a lupulin ne hulljon ki. Szárítás után, zsákolás előtt be kell egy kicsit nedvesíteni, mivel a komlótobozok 10-12 % nedvességtartalom esetén zsákolhatók. Alacsonyabb nedvességtartalom esetén a tobozok zsákolás közben könnyen szétesnek, és értéküket vesztik. Szedés után a szárat felgöngyölítik, és lombhullásig a tövön hagyjak. A levelek elszáradása után október végéig tarlóra visszavágják.
A tobozok tartalmaznak gyantát, illóolajat, lupulont, cserzőanyagot és nitrogénmentes keserű anyagot. A lupulinban fehérje, zsír, cukor, viasz, illóolaj, és gyanta van. A komlót többnyire a sörgyártásnál használják. A sör keserű íze a komlótól származik, illóolaja pedig fokozza a sör szavatosságát. A gyógyászatban nyugtatónak használják, mivel enyhén altató hatású.
Gastronomia
Fiatal tavaszi hajtása, később a hajtáscsúcs néhány fiatal levéllel; termős tobozvirágzat kovász adaléknak, és fűszerként használhatjuk pl. keserűlikőrökben. A tobozvirágokból kiszórható port pedig szintén fűszernek gyűjthetjük.
A legfinomabbak a tavaszi, még levél nélküli, első hajtások, kb. 20 cm hosszúságig. Később a hajtáscsúcsot addig és olyan hosszúságban gyűjthetjük, míg könnyedén letörhető, nem fás, és még legalább pár mm vastagságú. A hajtáson levő fiatal, bontakozó levelei is ehetők, nem feltétlenül kell őket leszedni a hajtásról. Az idősebb hajtásrész fás és keserű ízű, nem alkalmas fogyasztásra. A tobozvirágzat nyár végén, ősszel jelenik meg a nő ivarú egyedeken. Addig gyűjthető, míg zöld vagy sárga színű. Ha foltokban barnul, már ne szedjük.
Gyógyászat
A komló gyógyítja az emésztési zavarokat, be lehet vetni gyomorpanaszok, étvágytalanság és hasmenés ellen is. Ez a gyógynövény főként akkor hatásos, ha az emésztőrendszeri panaszokat a stressz váltja ki. A központi idegrendszerre is hatást gyakorol, vagyis nyugtató és altató hatása révén csillapítja az idegességet, és az ilyenkor merev izmokat is ellazítja. A változókorban lévő nők gyakran feszültek, idegesek, és sokszor szenvednek hangulatingadozástól és álmatlanságtól. A komló ezeket a panaszokat is hatékonyan képes orvosolni. A testi nyugtalansággal szemben is hatásos, ha például valaki úgynevezett nyugtalanláb-szindrómában szenved, vagy a felfokozott stressz miatt megemelkedik a pulzusszáma, illetve hevesebben ver a szíve. A komló vízhajtó hatásokkal is rendelkezik. Külsőleg fekélyek borogatására is alkalmas ez a gyógynövény.
A komlótea elkészítése nem nagy ördöngösség. Forrázzon le 2 dl vízzel 2 teáskanálnyi szárított komlót, majd 10 perc múlva szűrje le. Ízesítse mézzel. Ez a tea főként a változókori panaszokat képes enyhíteni és az alvászavarokat orvosolja. Lehet használni más nyugtató hatású gyógynövényekkel, például macskagyökérrel vagy citromfűvel együtt.